Nők a boardban és felsővezetésben címmel Budapesten rendezett nemzetközi szakmai fórumot a Simonyi és Tóth Kft., az AIMS International fejvadász szervezet magyarországi partner cége. A rendezvény a szövetség éves közgyűlésének keretében került megrendezésre.
2001 után idén második alkalommal került sor a fővárosban az AIMS International fejvadász cégeket tömörítő nemzetközi szervezet éves szakmai közgyűlésére. Az idén a nők felső vezetésben betöltött szerepét fókuszba állító esemény szervezője a magyarországi partneriroda, a Simonyi és Tóth Személyzeti Tanácsadó cég volt. Vezetője, egyben a nemzetközi szervezet EMEA elnöke, Simonyi Judit köszöntőjében elmondta, hogy a legutóbbi, Magyarországon tartott találkozó óta eltelt időszakban egyetlen dolog nem változott: ma is kevés a tehetség, a cégeknek változatlanul komoly erőfeszítéseket kell tenniük a felkutatásukért. A gyengébb nem szerepéről szólva kiemelte: a női vezetők aránya jellemzően emelkedik, részben a már sok országban, számos szektorban bevezetett női kvótának, részben pedig a cégek kedvező tapasztalatainak köszönhetően. A helyzet azonban távolról sem rózsás. Az egyik tanulmány szerint 2009-ben az USA-ban a felsővezető nők aránya 17,2 százalékos volt, ez a mutató 2013-ra 18,7-re, 2014-re 20,2-re emelkedett. Ha a növekedési tempó nem változik, az egyenlő arány 2042 előtt nem képzelhető el. Mindeközben beszédes lehet az a szám is, amely szerint a világ pénzügyileg legsikeresebb cégeinek 20 százalékában a felső vezetés csaknem minden harmadik tagja nő.
Önbizalom kérdése
Az Útvesztő vagy üvegplafon? címet viselő angol nyelvű sajtónyilvános kerekasztal beszélgetésben négy vezető beosztású nő osztotta meg tapasztalatait a közönséggel. Zolnay Judit, a Metlife Zrt. vezérigazgatója egy hónapja tölti be e posztot, ennek kapcsán elmesélte, hogy a cégüknél a kiemelt tehetségek kiválasztásakor két nőt és egy férfit választott. A kérdésre, miért döntött így, úgy látja, csupán annyi a válasz, hogy a kollégákban rejlő tehetséget és potenciált vizsgálta, és nem a nemüket. Zolnay Judit egyébként háromgyermekes anyaként és egyetemen gender témában előadóként gyakran megkapja a kérdést: miképpen lehet összeegyeztetni a családot és a munkát. Öt éve rendszeresen mentorál is, és azon fáradozik, hogy ne kelljen a nőknek választani életük e két területe között. Úgy látja, hogy a kérdés nem másról, mint a nők önbizalmáról, önbecsüléséről szól, arról, elhiszik-e hogy képesek két fronton is helyt állni. Ami a cégek feladatát illeti, a GE-nél működő, általa példaértékűnek tartott női hálózat fontosságára hívta fel a figyelmet, melyet a MetLife-nál is elindított és működtet Womens Network néven. Hasonló kialakítására biztatta a részt vevő vállalati döntéshozókat.
Varga Krisztina, a HP Magyarország regionális operációs igazgatója szerint nagyon fontos, hogy a tehetségeket a napi munkában folyamatosan figyelni kell, észre kell venni őket értekezleten, más, vállalati szituációban. Ám ez nem elég: segíteni kell őket, például olyan környezet biztosításával, amelyben megélhetik kreativitásukat. Nekik való feladatokat, kihívásokat kell nyújtani számukra, csapatmunkába bevonni őket – utóbbi Varga Krisztina szerint akkor is fontos, ha a vezető egyébként tudja, hogy ugyanazt a munkát akár ő maga egyedül is meg tudná oldani.
Férfias terület?
Heal Edina, a Google Magyarország ügyvezető igazgatója cégének a férfi-női esélyegyenlőség terén tett erőfeszítéseiről beszélt. A vállalaton belül és kívül is sokat tesznek ugyanis azért, hogy a „férfias” IT területen a nők is mind inkább érvényesülni tudjanak. Érzékelik, mennyivel kevesebb nő van a mérnöki pályán, mint férfi – e szempontból még Ázsiában a legjobb a helyzet -, márpedig ez baj: a világ afelé tart, hogy azt mind inkább a technológia, a komputerek irányítják. Ez a trend csak gyorsulni fog a jövőben. Ha ebből kimaradnak a nők, még súlyosabb gondok lesznek – figyelmeztetett Heal Edina. A Google ezt felismerve női ösztöndíjakkal, kapcsolódó civil szervezetek támogatásával próbálja meg segíteni azt, hogy mind több lány orientálódjon a mérnöki, IT terület felé, minél fiatalabb korban. Tapasztalataik szerint ugyanis sok esetben még akkor sem jelentkezik egy nő informatikai céghez, ha az álláshirdetés csak a menedzseri készségeikkel, készségeikkel kapcsolatban tartalmaz követelményeket – hiszen az adott pozícióhoz szükséges technológiai ismeretek történetesen másodlagosak, azokat már a poszton is el lehet sajátítani. Ami a cégen belüli lépéseket illeti, a nők nem tudatos hátrányos megkülönböztetése ellen például úgy próbálnak tenni, hogy negyedévente átnézik minden munkatárs teljesítményét.
Az okos nő házassága
Varga Krisztina azt is hangsúlyozta, hogy könnyű egy nagy szervezetben a nemek közti esélyegyenlőséget szem előtt tartani és ennek megfelelően viselkedni. Legalább ennyire fontos azonban, hogy a munkahelyről hazaérve, otthon is ez a szemléletmód uralkodjon. A gyereknevelésben is meg kellene, hogy jelenjen e gondolkodásmód. A dolog nem könnyű, hiszen a társadalom igényszintje még nem elégséges erre.
Zolnay Judit szerint is késő az iskolai évek alatt foglalkozni a témával. Amikor az óvó néni – ahogyan az náluk a családban megesett – kétségbe esve fogadja az anyukát amiatt, hogy fia aznap éppen egy babával játszott, s ezért a többiek kinevették, nos, egy ilyen szituációban nagyon fontos, hogy mit és hogyan reagál az édesanya, a család. Ők, és csak ők tudnak a hagyományos szerepekhez, sémákhoz ragaszkodó szemléletmódon változtatni. Egyetemi tanítványai között is voltak olyan lányok, akik óra után megkérdezték tőle: felsővezetőként miképpen menedzseli a házasságát? Anyám azt mondta, ha okos vagy, nehezen találsz majd férjet – indokolta az egyik hallgató a váratlanul érkező kérdést.
A lányok esete a matekkal
Fábián Ágnes a Henkel Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a feladatok delegálásakor nem nézi, hogy inkább „férfias” vagy inkább „nőies” egy-egy projekt, ez sohasem szempont a munka delegálásánál.
A hallgatóság egyik tagja e ponton felvetette, hogy tapasztalataik alapján a lányoknál tradicionálisan jobbak a fiúk matematikából – s ez így van az ismeretségi körében mindenütt, kontinenstől függetlenül. A férfiak és nők egyenlőek, de nem egyformák, hanem kiegészítik egymást – kommentálta az általa tapasztalt jelenséget. Kérdése ennek kapcsán az volt, hogy mindennek tükrében szabad-e erőltetni az egyenlősdit?
A lányok éppolyan jók matematikából, mint a fiúk, csak elbátortalanítják őket – szögezte le a felvetésre Heal Edina. Már a kislányoktól is elvárják, hogy kedvesek, jók, csinosak legyenek, míg a fiúknak ki kell állniuk magukért, győzniük kell, és – jónak lenni matekból. Szerinte már egészen kicsi koruktól eltérő világot mutatunk a fiúknak és a lányoknak. A videojátékok zöme is inkább a fiúknak szól, őket érdeklő témákról készítik a gyártók. A lányokat nem célozzák meg, ezért ők az e játékok révén elsajátítható, számítógépes ismeretekre csak a fiúkhoz képest később tesznek szert. Azaz már egészen fiatal korban lemaradnak. Nem csoda, ha azután nem választják majd a mérnöki pályát, és kevésbé lesz vonzó számukra az IT világ.
Fábián Ágnes az egyenlősdi „erőltetésének” felmerülése kapcsán a pénzügyi-gazdasági racionalitásra hívta fel a figyelmet. A németek is üzleti megfontolásból vezették be a női kvótát. A tapasztalatok szerint ugyanis az a szerencsés, ha a vállalat valamelyest leképezi a társadalmat, azaz a nők és férfiak, idősek és fiatalok aránya egészséges. Ami e tekintetben máig nem megoldott, és problémaként igenis foglalkozni kell vele, az a bérkülönbség kérdése: átlagosan még mindig 18-20 százalékkal kevesebbet keres egy nő egy vele azonos pozícióban dolgozó férfihoz képest.
A női vezetők mellett a férfiak is képviseltették magukat, s az AmCham jelenlegi elnöke, Pongrácz Ferenc, az IBM regionális feladatokat ellátó vezetője és a szervezet ex-elnöke, Benkő Vilmos is megerősítette a nők vezetésben elfoglalt jelentőségét.
– Kovács Ágnes Lilla –
Figyelő Online