hu

Hogyan lassítsd le rohanó világodat? A mindfulness a titok

Terhelhetőség, stressz tűrő képesség, multitasking, proaktivitás. A munkaadók által értékesnek tekintett, sőt elvárt jellemzők számos pozíció esetében. Szoros határidők, párhuzamosan folyó projektek, folyamatosan változó körülmények között kell teljesítenünk, miközben bombáznak minket az e-mailek és csörög a mobilunk.

Az élet minden területe felgyorsult és inger gazdag lett, amit habitustól függően különböző módon tolerálunk. Van, aki „folyamatosan pörög”, és komfortosan érzi magát akkor is, ha szinte percre be van osztva az ideje. Mások ugyanilyen ritmus mellett elviselhetetlenül stresszesnek érzik a mindennapokat, és egy idő után nemhogy maximális, de még az elvárt teljesítmény nyújtása is nehezükre esik akár munkahelyi, akár magánéleti helyzetekben.

Nehéz koncentrálni, ráhangolódni egy feladatra, de még a szabadidő sem élvezetes. A stresszt, a nyomasztó gondolatokat nem lehet egy gombnyomással kikapcsolni. Közben azért teszik rutinból a dolgukat, robotpilóta üzemmódban.

A sokadik elfelejtett határidő, vagy éppen kétszer befizetett számla után felmerül, hogy valamilyen megoldást kellene találni – még mielőtt elmélyülne a probléma, és depresszióhoz, kiégéshez vezetne. Ehhez ad iránymutatást a Mindfulness, a tudatos jelenlét módszere.

A Mindfulness, teljes nevén tudatos jelenlét alapú kognitív terápia (Mindfulness Based Cognitive Therapy, MBCT) nemcsak a stressz tüneteket enyhítéséhez nyújt támogatást, hanem a visszatérő vagy krónikus pszichés problémák, például a krónikus depresszió kezelésére is alkalmas. Egyesíti a tudatos jelenléten alapuló meditációt és a kognitív terápiát. A módszer megalkotója Jon Kabat-Zinn pszichiáter, aki egy évtizedet töltött egy buddhista kolostorban szerzetesként, és az itt szerzett tapasztalatait kezdte praxisában alkalmazni.

Számos online és offline forrásra támaszkodhatunk, ha szeretnénk elmélyülni a módszerben. Nekem J. Teasdale-M.Williams-Z.Segal „Tudatos jelenlét a gyakorlatban” c. könyve került a kezembe, amely egy 8 hetes program segítségével vezet be a Mindfulness világába.

Laikusként belevetve magam, első megközelítésre kellemesnek találtam a módszer vezérelvét, miszerint a múlton való rágódás és a jövőre irányuló aggodalom helyett éljem meg a jelent. Mintegy gyermeki módon, az első felfedezés örömével csodálkozzak rá mindenre. Cselekvő mód helyett váltsak létezőre, legyek elfogadóbb, befogadóbb… Tiszta Zen életérzés, nem?

Elképzeltem, ahogy reggel a szokásos vonathoz sprintelésem helyett gyönyörködöm a virágzó növényekben, beszívom az illatukat, és fürdőzöm a napfényben – aztán jól elkések a munkából.

Hogy fog a Mindfulness segíteni abban, hogy az életem különböző területein sikeresebb, hatékonyabb legyek?! Nekem passzivitást, sztoikus nyugalmat, introverziót sugallt mindez, csupa olyan tulajdonságot, ami kevésbé kompatibilis a mai világgal – legalábbis a munkás hétköznapokkal a „forprofit” szektorban biztosan.

Kicsit jobban belemélyedve a gyakorlatokba, tisztult a kép. Nem a „világ újrafelfedezése” a cél, hanem hogy tárgyilagosan, minősítés, ítélkezés és címkézés nélkül tudjuk megélni mindazt, ami velünk történik, illetve a saját belső érzelmeinket is.

A jelenre koncentrálás nem jelenti azt, hogy sohasem idézhetünk már fel múltbéli eseményeket, és nem tervezhetjük a jövőt. Viszont nem akkor követelnek maguknak teret ezek a gondolatok amikor itt és most kellene nagyon koncentrálnunk valamire és a más idősíkokban való „kalandozás” csak gátol ebben.

Nem csupán passzívan sodródunk a történésekkel, hanem tudatos résztvevői leszünk azoknak – ezt jelenti a Mindfulness, a „tudatos jelenlét”.

Ha elsajátítjuk a szemléletmódot, jobban megismerjük magunkat, saját belső folyamatainkat. Jobban tudjuk majd fókuszálni a figyelmünket.

Kezdhetjük néhány apró, egyszerű gyakorlattal, amelyek a munkanapokba is beiktathatóak: pl. legközelebb, ha reggel megszólal az ébresztő, ahelyett hogy lázasan elkezdjük pörgetni az agyunkat a napi teendőinken, hagyjunk egy-két percet, amikor a minden egyebet kizárunk a gondolatainkból, és csak a lélegzetünk ritmusára figyelünk.

A nap végén pedig, amikor hazafelé tartunk, néhány percre szakadjunk el a mobilunktól és az internettől, kapcsoljuk ki a zenét és csak „legyünk” anélkül, hogy bármilyen külső ingert figyelembe vennénk.

Ezek a percek nem jelentenek elvesztegetett időt: bármilyen banálisnak tűnnek is, rávezetnek arra, hogy hogyan koncentráljuk a figyelmünket.

A folyamat végén, néhány hét gyakorlás után pozitívabban fogunk viszonyulni önmagunkhoz, és csökkennek az érzelmi amplitúdóink – kiegyensúlyozottabbakká válunk. Ilyen mentális állapotban pedig az életünk minden területén harmonikusabban, sikeresebben funkcionálhatunk.

Horváth Andrea, tanácsadó-researcher