Legutóbbi témánkat folytatva most az interjúhelyzetben megjelenő érzelmekkel kapcsolatos tapasztalatainkat osztjuk meg. Az interjúkkal kapcsolatban valószínűleg nem ezt az első téma, amit végiggondol egy jelölt, pedig a róla kialakuló benyomásra az általa mutatott érzelmek is hatással lesznek.
Az érzelmekről évezredeken keresztül úgy gondolkodtak, mint amelyek valamiféle veszélyt hordoznak magukban, mivel kiszámíthatatlanok, ezáltal rosszak, és jobban járunk, ha megpróbáljuk elnyomni, csillapítani, eltüntetni őket, nagyon sokszor kimondottan a racionalitással szembeállítva beszéltek róla. A gondolkodás, az értelem biztosítja a pontos, precíz információfeldolgozást, az érzelem elhomályosítja az értelmet, a szellemet, és becsap minket. A hétköznapi gondolkodásban is megjelenik ennek a lenyomata, amikor pozitív értékelésnek számít, ha valaki hidegvérű (vagyis érzelemmentes marad akkor is, ha minden oka megvan rá, hogy erős érzelmeket éljen át), míg negatív, ha forrófejű (vagyis könnyen eluralkodnak rajta az érzelmei). Az utóbbi példán jól látszik, hogy egyáltalán nem kizárólag a negatív érzelmekre vonatkozik egy a gyanakvás: ha valaki erős pozitív érzelmeket él át, az ugyanúgy „elveszíti a fejét”, vagyis képtelen lesz a józan gondolkodásra. Ami ebből a viszonyulásból most számunkra lényeges, hogy eleve benne foglaltatik: egy racionalitáson alapuló tevékenységből, teljesítményhelyzetből, amilyen az interjúhelyzet, jobb száműzni az érzelmeket, mert leginkább zavaró tényezőként hatnak.
Ezzel szemben, ha nem az elvárások, hanem a valóság irányából közelítünk a témához, könnyű belátni, hogy milyen természetes az érzelmek jelenléte az interjú során. Ott vannak egyfelől a munkával mint tevékenységgel és választott elfoglaltsággal kapcsolatos érzelmek. Már a pályaválasztást is befolyásolják érzelmi tényezők: szinte senki nem csak a racionálisan értékelt, bemért képességei, a hozzáférhető képzések és a várható munkaerő-kereslet alapján választ egy szakmát, hanem nyilvánvalóan a személyes érdeklődése, a család, barátok és tanárok véleménye, mintája is befolyásolja, itt pedig érzelem és racionalitás szétválaszthatatlanul összebogozódik. Sokak választását befolyásolja egy számukra jelentős személy, egy jó emlék vagy az adott szakma által képviselt értékekhez való pozitív viszonyulás. Ezek is mind elsősorban érzelmi tényezők. A későbbiekben aztán a munkatevékenységnek is számos érzelmeket kiváltó következménye van. Mindenki ismeri a „jól végzett munka örömét”: büszkeség, sikerélmény, a kompetencia és haladás átélése jellemzi ezt a belső állapotot, és életünk egyik fontos, intenzív pozitív érzelme lehet. Ezzel szemben a munkatevékenységben átélt kudarcok, a stagnálás ugyanilyen mértékű negatív érzelmeket váltanak ki. A munkateljesítmény az általános önértékelésnek, önbecsülésnek is az egyik fő pillére. A pozitív, reális önértékelés pedig a lelki és testi egészséghez is jelentős mértékben hozzájárul.
A tevékenységen túl a munka csaknem minden esetben más emberekkel való együttes tevékenységet (például egy építőipari team vagy egy multi marketing osztályán dolgozók folyamatosan munkatársaikkal is egyeztetve kell dolgozzanak) és/vagy ügyfelekkel való kontaktust is jelent (egy diszkont áruház eladói vagy egy kis órásműhelyben egyedül dolgozó mester a vevőkkel is kapcsolatot tart). Ezek az emberi kapcsolódások szintén rengeteg érzelmet váltanak ki. Egy csoportban az elfogadottság vagy elutasítottság érzése alapvetően meghatározza a belső állapotunkat. Öröm, hála, szeretet, tettvágy, önbizalom származik az elfogadottság átéléséből, míg túlérzékenység, harag, csalódás, sértettség, aggódás, kétségbeesés vagy elkedvetlenedés az elutasítottságból.
Mindezeket az érzelmeket érdemes megmutatni az interjú során is. Fontos információ a tanácsadó számára, ha azt látja, a jelölt lelkesen beszél választott szakterületéről, munkatársairól vagy akár volt és jelenlegi munkahelyeiről, hiszen ez azt is mutatja, képes a teljes személyiségével részt venni a munkájában. De nem kell letagadnunk azt sem, ha valami csalódást, elkeseredést okozott hiszen ez is sokat elárul arról, milyenek vagyunk valójában, mik a számunkra fontos értékek, kedvelt tevékenységek, és mi az, amit nem tudunk elviselni.
Érdemes végiggondolni azt is, milyen benyomást kelt egy olyan ember, aki valóban képes érzelmek nélkül részt venni a munkával kapcsolatos dolgaiban. Aki ki tudja zárni, valóban vagy látszólag le tudja választani a személyes érzéseit a munkahelyi eseményekről. Nem derül ki róla, minek örül, mi dobja fel, soha nem látszik zaklatottnak vagy mérgesnek. Teszi a dolgát és nem zavarják meg az érzései. Szeretnénk egy ilyen emberrel együtt dolgozni? Mennyire tudnánk bízni benne, együttműködni vele? Valószínűleg nem mindig lenne könnyű. Ahhoz, hogy értsünk egy másik embert, a gondolatain kívül nagyon fontos visszajelzést jelentenek a viselkedésében megjelenő érzései is. Mivel az érzelmek jelenléte annyira természetes, ha valakinél látszólag hiányoznak, az furcsa lesz: nehéz viszonyulni hozzá, nehéz megbízni benne, hiszen nem kapunk visszajelzést róla, mi mit vált ki belőle. Az érzelmi semlegesség mutatása személytelenségnek, közönyösségnek tűnhet, ezek a tulajdonságok pedig nem túl vonzóak az együttműködés szempontjából.
Ne féljünk tehát az érzelmek kimutatásától interjúhelyzetben sem! Persze az ördög itt is a részletekben lakik, így egy következő bejegyzésben az érzelmek kimutatásának mikéntjéről osztunk meg néhány gondolatot.
Tarnai Márta – pszichológus tanácsadó
Ha tetszett a cikk, lájkolja Facebook oldalunkat, vagy kövessen minket a LinkedIn-en!