Az érzelmek interjúhelyzetben való megjelenítésének kérdései közül a legérzékenyebb téma a negatív érzelmek kérdésköre. Elsőként az egyik a legfontosabbat, a jelenlegi vagy múltbeli munkatársakkal kapcsolatos negatív érzelmeket emelném ki. Vigyázzunk vele, hogyan jelenítjük meg az ilyen érzelmeinket! Letagadni nem kell őket, nagyon is lényegesek lehetnek, de rendkívül rossz benyomást kelt, ha reflektálatlanul szidjuk azokat, akikkel valaha együtt dolgoztunk. Egy munkakapcsolat megromlása nem ritka esemény, de a legtöbb esetben nem egyik vagy másik fél felelőssége, hanem a kettejük közt kialakult rossz dinamika okozza. Ha egy az egyben a másik felet okoljuk, látható haraggal, az arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi kapcsolatok és saját érzelmeink megértése területén van még mit fejlődnünk. Mit tehetünk helyette? Mondjuk el, mit éltünk át az adott helyzetben, de tegyük hozzá, milyen módon próbáltuk megérteni saját negatív érzelmeinket, hogyan kerestük az ezeket kiváltó valódi okokat, hogyan próbáltunk megoldást találni a kapcsolat javítása, érzelmeink gondozása, módosítása vagy a helyzet bármilyen pozitív irányú megváltoztatása érdekében. Általános jó tanácsként is megszívlelendő, hogy ha utalunk érzésekre, érzelmekre, érdemes jeleznünk azt is, gondolatilag hogyan munkáltuk meg ezeket, hogyan használtuk fel saját magunk építése érdekében.
Negatív érzelmekre, állapotokra, illetve az ezekre adott reakciókra egyébként egy kiválasztási folyamat során gyakran rá is kérdeznek az interjút készítők. Mikor élt át utoljára komolyabb stresszt? Mivel lehet igazán kihozni a sodrából? Mi volt szakmai életének legnagyobb kudarca? Szinte rutin kérdésnek számítanak, mégis, sokakat váratlanul érnek. Egészen friss élményem: nagy tapasztalatú, humán erőforrás területen dolgozó szakembert sikerült egy ehhez hasonló kérdéssel teljesen megakasztanom az egyébként simán haladó interjú-folyamatban – még meg is jegyezte, hogy nem tud mit mondani hirtelen, pedig hányszor kérdezte ő maga is ugyanezt a kérdést a hozzá jelentkezőktől. Nem lehet persze az összes lehetséges hasonló kérdésre egyenként felkészülni, inkább arra érdemes koncentrálni, hogy mindenképpen legyen olyan negatív élmény, amiről képesek és hajlandóak vagyunk beszélni. Nehezen hihető, hogy valaki stressz és feszültségek nélkül éli meg a szakmai életét. Ha mégis így van, valószínűleg vannak hatékony technikái – természetesen ezekről is beszélhet valamely konkrét szituáció részletezése helyett. Az interjúztató ugyanis nyilván nem a szaftos történetekre kíváncsi, hanem arra, hogy a jelölt érzelmileg megterhelő helyzetekre hogyan reagál.
- Talál-e megfelelő eszközöket ahhoz, hogy visszazökkentse magát egy optimálisabb állapotba?
- Tud-e különbséget tenni az általa befolyásolható és nem befolyásolható események közt?
- Felismeri-e, mikor érdemes csökkenteni saját terheit, elterelni figyelmét, kikapcsolni egy időre, és mikor inkább megsokszorozni az erőfeszítéseket, a feladatokra fókuszálni és kitartani?
- Hogy a kérdés stresszre, konfliktusra, kudarcra, nehéz helyzetre, nehezen elviselhető munkatársra vonatkozik, tulajdonképpen mindegy – ügyes átkötéssel nyugodtan lehet egyik helyett a másikról beszélni, ha azt relevánsabbnak érezzük.
Tegyük fel például, hogy a kérdés ez: Mi volt az elmúlt félév legkomolyabb konfliktusa egy munkatársával? Ha nem volt ilyen, vagy nem szeretnénk róla beszélni, a kérdező jó eséllyel elfogadja azt a választ is: Ilyen szempontból nyugodtan telt az utóbbi pár hónap, ellenben voltak szakmai szempontból túlterhelő időszakai – és itt elmeséljük, mi is okozta, miért és hogyan terhelt meg minket és mit tettünk, hogy orvosoljuk a problémákat. Gondolkodjunk tehát a beszélgetőpartner fejével egy kicsit, és próbáljuk megérteni, milyen fontos információkat vár rólunk!
A saját érzelmek megértésének, pozitív felhasználásának készségei gyakorolhatók, fejleszthetők. Ha szeretne többet megtudni az érzelmek megértésének és hatékony használatának kérdéseiről, ajánljuk figyelmébe érzelmi intelligencia fejlesztő tréningjeinket.
Tarnai Márta – pszichológus tanácsadó
Ha tetszett a cikk, lájkolja Facebook oldalunkat, vagy kövessen minket a LinkedIn-en!